Rss hírcsatornák:

Tartalomszolgáltatás – gátlástalan kapitalizmus?

A fizetős online újságoknak van-e létjogosultsága Magyarországon, vagy inkább a reklámáradattal szponzorált ingyenesek az életképesebbek? A mesterségesen kreált trendek, divathullámok, félszeg médiaelemzések ellenére, a többség zsebében keresendő a válasz. Lehetséges, hogy az USA vagy más gazdagabb nyugati országok „Rupert Murdoch-féle” modell koppintása kis hazánkban nagyon bizonytalan kötéltánc? Miért is fizetnének akik megtehetik? Vajon a régen lejárt újrahasznosított hírekért, a blogokból helyesírási hibákkal együtt körbemásolt tartalomért, a külföldi cikkek gépies fordításáért, a légből kapott bulvár hírekért, a mesterségesen kreált celebek hóbortjaiért, esetleg komolyabb háttérmunkával előállított tartalomért aminek a warezolt változata is elérhető?

Elérkezett az az időszak, amikor a hagyományos médiapiacon megváltozott a széljárás, szerkezeti homogéniája megbomlott. A sok-évtizedes uralom virágkora törékennyé lett, lejtmenetbe kényszerült, a békát pedig nehéz lenyelni és a kétségbeesett kapkodás szaporítja a gépezetbe került homokszemeket. A régi vágású médiamoguloknak nincs ínyére, a sokoldalúbb online média, a veszteségek elkönyvelése. Nem találják az utat, hogyan tudnák előnyösen felhasználni a területet, ezért mindent el is követnek ellene. A kusza összefonodások a hatalmi erőkkel, olyan feszült helyzeteket teremtenek, mint a szólásszabadságot szabályozó egyoldalú médiatörvények, szerzői jogok és a kiadók dézsmájának viszonya, cenzúra, előítélettel feltételezett internetes bűnözői hajlam szűrésének bevezetése kötelező azonosítással… Majd’ minden „ötletes” lépés csak a társadalom krémjét nem érinti hátrányosan. Tomboló őrjöngésük könnyen bumeráng-szindrómát, lázadást válthat ki. Minden agresszív erőlködésnek megvan a maga ellenreakciója, például a feledésbe merült nyomtatott szamizdat fogalmának internetes reinkarnációja az azonnali visszavágásra képes blogolásban.

Miután szembesülni kellett azon ténnyel, hogy az internetes reklámok blokkolása jogilag nem elégíti ki semmilyen bűncselekmény fogalmát és az etikusság kérdését is másként értelmezik a netezők, a fizetős tartalom bevezetésével 2008 – 2010 között, néhány „vezető” magyar internetes médiában is újrapróbálkoztak, – többségük azóta részleges vagy teljes visszavonulót fújt. Most, újabban a TV2 és az RTL Klub is rajthoz akar állni, – majd meglátjuk hányadik körnél adják fel, vagy mégsem? Mindenesetre, a kiadókhoz közel álló lobbisták, kartell-szövetségek különböző módszerekkel dolgoznak valamilyen fizetős rendszer elfogadtatásáért, megnyilvánulásaikban utalva a „minőségi” tartalom költségeire, közben alattomos sunyisággal álmodozva újabb és újabb fizetési modellekről, mesés birodalmi profitról. Aki csak megérezte a pénz szagát, mindenki vérszemet kapott, maga a Google is erőltetett ütemben dolgozik, hogy a maga részét lefölözhesse, míg a keresésben érdekelt többi cég sem szeretne kimaradni.

Léteznek olyan szakmai, pénzügyi információk melyek értéke anyagilag is meghatározható, csakhogy nem tartoznak ide a mai kommersz pletykahírek, vagy a tipográfiai dizájnt kitöltő kamuhírek, melyek tudatmódosító maszlaggal próbálják elárasztani a hétköznapi emberek szürkeállományát. A fizetős online újságok bevételi számításai még „exkluzív információkra” alapozva sem garantáltak. Internetes közegben, sajátosságaiból adódóan, könnyen található helyettesítő tartalom, vagy ugyanaz máshonnan is elérhető, és a felhasználók ismerik a kerülő utakat. A realitás talajánál maradva, a próbálkozások zöme ismételten részleges~, vagy mély bukásokhoz vezet. Az ingyenességhez szok(tat)ott felhasználók megsarcolása azt eredményezheti, hogy a köztudatban patinás helyet betöltő szereplők alacsonyabb szintre kerülnek. Az olvasók átpártolnak a hirdetésekből szponzorált ingyenességet kínálók irányába, és közülük az lehet a nyerő, aki jó stratégiát tud alkalmazni, valóban jobb minőséget szolgáltat és a reklámok tálalása sem kergeti őrületbe a látogatókat, bár ez utóbbi cseppet sem könnyű, a hirdető cégek saját feltételeket szabva szeretnek diktálni. Az extravagáns animációk passzolnak hírnevükhöz, míg a kritikusabb hangvételű tartalmat sem tűrik reklámjaik mellett. A nyomás az olvasói oldalról is nagy, nehezen viselik az arroganciát, amit csak lehet, blokkoló programokkal tiltanak.

Fizetős tartalom eddig is volt, valószínű még több lesz, de mégsem az fogja megoldani az újságírók pénzügyi gondjait, a laptulajdonosok megalomániáját kielégíteni, hogy az internetes tartalom olvasásáért pénzt kérnek. A pénzügyi-üzleti hírekre szakosodott lapok kivételével, amelyek egy kisebb szakmai réteget látnak el munkájukhoz nélkülözhetetlen információkkal, minden eddigi kísérlet, amit eddig megpróbáltak bevezetni, anyagi és morális kudarccal végződött, vagy éppen annak bekövetkezte várható. Továbbra is kevesen fizetnének olyan tartalomért, melynek ingyenes alternatívái is vannak. Ezzel a szerkesztőségek többsége tisztában is van, éppen ezért a kulisszák mögött folyamatosan keresik a megkerülhetetlen fizetési modell kidolgozását a bevételeik regressziójának megfordítására. Ilyen lenne a kábeles TV-műsorcsomagok mintája, amihez az internetszolgáltatók közreműködését kell megnyerni. Az elképzelések szerint magasabb előfizetési díjakba építenék a „minőségibb híroldalak” elérhetőségét, melyből a szerkesztőségek bizonyos arányban részesülnének. Az amúgy is magas díjak mellett, egyelőre nagy a bizonytalanság, eladható minőségibb tartalmat kellene gyártani, a tömegesen alacsony színvonalú cikkek előfizetéséért senki sem tolongana, az internetszolgáltatóknak is inkább csak többletmunkát eredményezne, mintsem bevétel növekedést és népszerűségüket sem emelné, de a jövőben nem elképzelhetetlen, hogy előbb-utóbb a két fél érdekei találkoznak és miután az előfizetésekből származó bevételek garantáltak már gond nélkül futószalagon lehet gyártani a gagyit, mint ahogy a kereskedelmi TV csatornák. Vajon milyen extra-prémiumcsomagok között lehet majd válogatni?

Régen elindult már valami, – kőkemény kapitalizmus – és bárhogyan is alakul a „profi” tartalomszolgáltatás jövője, a folyamatosan rafinálódó agymosó technikákkal szembeni ellenálló képességet teszik próbára, kihatva az emberek önálló gondolkodó képességére. Lassacskán csak hangoztatni lehet a vélemény-nyilvánítás szabadságát, de gyakorlása a szélesebb rétegeknek meggondolandó. Tehetős protekció nélkül a tehetség mit sem számít, örökös badarság marad az esélyegyenlőség hite. A dolgokat lehet bárhonnan csűrni-csavarni, a többségi társadalom megszámolni sem tudja hányadik bőrt akarják lehúzni róla.

Kapcsolódó tartalom:

Az InterMatrix.hu programozása egyedi, saját fejlesztés © Minden jog fenntartva 2008- 2012 .