Rss hírcsatornák:

Szólásszabadság és cenzúra az interneten

Internetes szólásszabadság

Az átlag emberek számára az Internet jelentheti a szólásszabadságot, az elfajult liberális demokráciákban a szabad-rablás elleni küzdelem helyszínét, a totalitárius diktatúrákban az igazság reményét, amíg szabadon dönthetnek, hogy használják-e vagy sem. A hagyományos értelemben propaganda-eszközzé degradált tömegtájékoztató eszközök szűrői kevésbé alkalmazhatóak a natív információcsere szabad áramlásában. Azonban a globális politika és gazdasági erők képviselői, világszerte egyre nagyobb aggodalommal fogadja a mindenki által alakítható elektronikus média hatalmát. Bürokratikus arroganciával kreált veszélyhelyzetekkel, korlátozások szorgalmazásával, pénzt nem kímélve megpróbálják saját céljaik szerint előnyösen alakítani, átformálni, a kellemetlen információt visszatartani, megsemmisíteni, hamis illúziót keltve, hogy a nagy tömegekért van minden. A diktatórikus és a demokratikus államhatalmak önszorgalomból is, de globalizációs törekvések nyomása alatt is egyaránt törekednek polgárainak befolyásolására, a visszás tények elferdítésére, saját működésük jobb színben való feltüntetésére.

A szólás szabadságnak vannak betartandó ésszerű korlátai, nem jelentheti mások megalázását emberi méltóságukban, nem szolgálhat emberek és csoportok elleni gyűlölet keltésére. Az interneten önmagában működik erkölcsi normatívák szerinti önszabályozó mechanizmus, azt jelenti, hogy kellő hatékonysággal semmisíti meg folyamatosan a felgyülemlő szemetet. Ami nem érdekli az embereket, nem veszik figyelembe, elsiklanak felette, elkallódik, mégis egyre többen – önjelölt szervezetek – hangsúlyozzák az internet szigorúbb szabályozásának szükségességét. Mára a virtuális világ keltette szabadság érzete nem felhőtlen, nincs anonimitás, a hatalmi erők számára kényes vélemények, megtorló következményekkel jár(hat)nak.

Személyi azonosítás

Eugene Kaspersky, a különféle biztonsági szoftvereket gyártó vállalat vezetője 2009 októberében a Zdnet Asia híroldalon egy olyan hatóságot vizionál, melynek működését egy nemzetközi netpaktum szavatolja, az internetre pedig csak egyéni azonosító birtokában, egyfajta útlevéllel lehetne rácsatlakozni, melyet egy nemzetközi internet-rendőrség tartana állandó ellenőrzés alatt. A nem engedelmeskedő államokat egyszerűen kizárná a világhálóról. Nézetei szerint a személyes felelősség nyomon követése nélkül nem lehet visszaszorítani az e-bűnözést. (A Kaspersky Lab sikerereinek kezdeti lökését a Windows-Internet Explorer-combo sérülékenysége adta.)

Craig Mundie, a Microsoft stratégiai igazgatója 2010 januárjában a „kiber-terrorizmus” megfékezésére egy meglepően hasonló megoldási javaslattal állt elő, egyfajta internet jogosítvánnyal lehetne hozzáférni a világméretű hálózathoz, felszámolva az internetes anonimitást. – Ez lenne a megoldás a Microsoft szoftverek biztonsági problémáira, vagy egyfajta piacbővítés elő fuvallata, esetleg a többi versenytárs felprofilozása? (A cégnek, mélyen áhított internetes biznisz fölényét a mai napig, több okból kifolyólag sem sikerült megszereznie.)

2010 márciusában San Franciscóban tartott biztonságtechnikai konferencián Scott Charney, a Microsoft biztonsági vezetőjétől elhangzott ötlet szerint a botnetekkel, spammel és vírusokkal fertőzött számítógépek internet-kapcsolatát további gépek megfertőzésének megelőzésére, központilag kellene felfüggeszteni, karanténba zárni. Javaslata szerint az internet-szolgáltatók csak akkor engednék a hálóra csatlakozni ügyfeleiket, ha egy kifejlesztett rendszer erre alkalmasnak találja. Az átvizsgálás költségeinek finanszírozását a társadalombiztosítási modellhez hasonlóan egyfajta internetes adó – valaki(k)nek folyamatos bevételi forrás – formájában kellene megfizettetni a felhasználókkal. – Egy lehetőség, hogy a szolgáltatók a privát szférába tartozó kommunikációs és más adatokhoz is hozzáférhessenek.

A kötelező személyi azonosítás sokaknak aggályos, mivel az eljárás kidolgozása „törvényes” lehetőséget kínál a szükséges adatokon kívül más – koholt – adatok megszerzésére is. Történhet megelőzés, megfigyelés, nyomozás, bűnvádi eljárás céljából. A „megbízott” monopol hatóságot mindenek feletti egyoldalú szuperhatalommal ruházná fel, az elemi szabadságjogokat elvetve, önkényesen diktálhatna a világ országainak, polgárainak. Az azonosítási adatfolyamatok, az eszközökbe (számítógép, telefon, mobil eszköz, játékkonzol, stb.) épített „bőbeszédű chipek” segítségével a nem kívánt egyének azonnali lekapcsolásának lehetőségét jelentheti. A diktatórikus és a demokratikus államhatalmak egy szuper-globalizációs törekvés végrehajtó szerveivé degradálódhatnak.

Internet cenzúra

Vannak olyan gazdasági és politikai szereplők, vagy egyszerűen túlbuzgó erkölcscsőszök, akiket zavar, vagy ellenérdekeltek a szólásszabadsággal és hivatkozva gyerekpornográfiára – amit egyébként ép eszű ember elítél –, szerzői jogok, védjegyek védelmére, a felhasználók internetes hozzáférésének korlátozására alkalmas cenzúra infrastruktúra kiépítéséért lobbiznak, amit később más célokra is használhatóak. 2009 nyarán Németországban elfogadják Ursula von der Leyen, német szociális miniszter-asszony a pedofil oldalakra tévedők hozzáférés korlátozására tett törvényjavaslatát, végül 2010 februárjában a szövetségi kormány úgy dönt, hogy visszásságai miatt nem fogja blokkolni a hozzáféréseket, hanem inkább az ilyen tartalmak törlését kezdeményezi és ennek jegyében törvénytervezetet dolgoz ki. A dolog problémás része, hogy ártatlanok is a vádlottak padjára kerülhetnek egy becsempészett rosszindulatú kód, egy félrevezető link miatt, vagy éppen egyik munkatárs „tréfájából”.

2009 augusztusában a zene és filmipar bevétel visszaesések megfékezése érdekében, a gazdasági bevételkiesési károkra orientálódva egyoldalúan felerősödött a szerzőjogsértések elleni politikai küzdelem. Peter Mandelson, brit gazdasági miniszter törvény-előterjesztése – Digital Economy Bill – nem az illegális tartalom közzétevőket büntetné, hanem a letöltők internet-kapcsolatát függesztené fel és sújtaná drasztikus pénzbüntetéssel. Az internetszolgáltatók és internetes cégek körében várható ügyfélkiesések miatt, heves tiltakozást váltott ki. Ugyanakkor a törvény egyformán sújtaná az elkövető ártatlan családtagjait is, vagy valamely céget, egyetlen fegyelmezetlen alkalmazott miatt. A konkurensek fegyverként is használhatják, elég két-három mp3 fájlt észrevétlenül letölteni és már is bírósági eljárás indulhat. Sokan úgy látják, hogy az egész csak egy újabb ürügy a lehallgatásokra, a polgári szabadságjogok megrövidítésére.

2010. január elején lépett hatályba Nicolas Sarkozy, francia köztársasági elnök által szorgalmazott HADOPI – más országok által is követendő – jogszabály, miszerint a kreatív online tartalmak illegális letöltői és terjesztői a második írásos figyelmeztetés után, harmadik alkalommal már egy évre internetkapcsolat megvonással, de akár három év szabadságvesztéssel is számolhatnak. Ellenzői szerint a törvény nem csak a szórakoztató ipar követeléseit tejesíti, hanem remek eszköz az állampolgárok elhallgattatására, a szabad véleménynyilvánítás korlátozására. A szerzői jogdíjak problematikáját alig oldaná meg, sokkal inkább a kiadókat segítené.

Lám-lám az emberi jogok, a szólásszabadság meggyalázása, pont azokból a nyugati demokráciákból indulna, melyek a legharsányabban kiálltak mellette? Az internet-hozzáférést alapvető emberi jognak nyilvánították, úgy látszik lehet jogszabályokat alkotni, hogy meg lehessen vonni?

Az amerikai kultúra, az ipari-technikai civilizációból fakadó felsőbbrendűség-érzés, vonzata, hogy megvetéssel tekintsen alá a „szellemileg alacsonyabb rendű világra”. Az általa uralt és behódolt médiavilágban hatalmas felháborodást váltottak ki, a Julian Assange által létrehozott Wikileaks portálon közzétett ezt a fajta szemléletmódot visszaadó diplomáciai dokumentumok. Az amerikai nyomás hatására Svédország erkölcsi törvényeit kihasználva eljárást indítottak a Wikileaks főnöke ellen, akit azzal vádolnak, hogy két nővel, bár azok beleegyezésével közösült, de a kondomot nem megfelelően használta. 2010 december elején már nem elérhető „wikileaks.org”, lekapcsolták, számláikat befagyasztották. Egy héttel később több száz szerver tükrözi a Wikileaks dokumentumokat, a legnagyobb, a http://wikileaks.ch/, amint egy kiesik, három másik veszi át helyét. Az alternatív média helyet tud adni egy olyan globális ellenzéknek, amely ellen a legnagyobb hatalom is tehetetlen (legalább egy időre).

2010 júniusában Cser-Palkovics András és Rogán Antal, Fidesz képviselők által, a magyar sajtószabadság és médiatartalmak szabályozásának módosítására benyújtott, joggal kritizálható javaslata verte ki a biztosítékot a magyar internetes tartalomszolgáltatók, valamint az Európai Újságírók Szövetsége körében. A racionális elemek mellett, a helyenkénti szakmai hiányosságok, az egyes meghatározások pontatlansága jelenlegi formájában félelmet-keltően diktatórikus – az új szabályok esetleges hatósági önkényes alkalmazása. A tervezet értelmében, az egyetlen függetlennek mondható médium, az internet is kormányzati ellenőrzés alá kerülne. Ez utóbbi, jellegéből adódóan, igen kockázatos, számos olyan nagyon káros negatív következménnyel lehet számolni, mely a társadalom egészét érinti.

Kapcsolódó tartalom:

Az InterMatrix.hu programozása egyedi, saját fejlesztés © Minden jog fenntartva 2008- 2012 .