Adatok, nyomok, melyek anonim proxy mögül is visszavezetnek az internetes látogatóhoz.
Összeesküvés-elméleteket a legtöbben komolytalannak tartják mégis igen gyakran szárnyra kelnek és hódítanak, talán nem is alaptalanul. Az idő múlásával némelyről kiderül a megalapozottság, míg legtöbbjük homályos marad, valódisága nem bizonyítható. A kiváltó okok között gyakran lehetnek olyan társadalmi mechanizmusok, ahol egyes egok vagy kisebb érdek csoportok mindig többek akarnak lenni, és többet megszerezni. Céljaik elérésére durvább erkölcstelen eszközöktől és módszerektől sem feszélyeztetik magukat. A félelemkeltéstől, a hamis propagandáig széles a paletta. Az ilyen teóriák túl sok vagy éppen túl kevés információból, előítéletekből táplálkoznak.
Az utóbbi időben megszaporodtak a valós internetes anonimitás veszélyeiről olyan misztikus legendák is, melyeket „szakmai” vagy politikai vezéregyéniségek keltenek életre, nagyon egyértelműen valamilyen hatalmi fölény fenntartása érdekében. Az eredendő bűncselekmények megelőzésére mindjárt a szélesebb tömegek megsarcolására és könnyebb ellenőrzésére alkalmas megoldási javaslatokkal is elő állnak, a hivatalos elfogadtatás kierőszakolására törekedve. A tisztánlátást tovább rombolják a témahiányban szenvedő naiv szerzők sallangos másodpublikációi. Ha csupán bűnüldözésről lenne szó, az elkövetőt a már létező technikai módszerekkel is rengeteg szálon nyomon lehet követni: mobil-telefonok, bankkártyák, beléptető azonosítók, IP-címek, internetes közösségi oldalak, (gépkocsi)nyilvántartási listák… Az adatok összegyűjtésével bárki felprofilozható, kirajzolható az illető személyisége, szokásai, esetleges társadalmi devianciái stb.
A többséget kevésbé izgatja magánszférájának megsértése, de akik szeretnék érvényesíteni az információs önrendelkezés jogát, vagyis a saját számítógépen tárolt adatok sorsáról csak annak tulajdonosa dönthessen, úgy gondolják semmilyen hatóságnak nem lehet joga azokba beletekinteni. Nem elfogadható, hogy hamis rémhírek alapján olyan megalapozatlan törvénykezések születhessenek, melyek akár gazdasági érdekeltségek nyomására, akár egy uralkodó diktatúra fenntartása végett, a privát adatokhoz való hozzáférés legalizálásával, előítéletes gondolatolvasást tennének lehetővé az állami hatalmaknak polgáraival szemben. Szóval nem mindenki azért szeretne láthatatlan maradni a kommunikációs rengetegben, mert épp arra készül, hogy rossz fát tegyen a tűzre.
Az IP-cím egy olyan egyedi hálózati számsor, amelyet a számítógépek és hálózatra kötött eszközök egymás azonosítására használnak. Egyetlen gép azonosítása mögött alhálózat is szerepelhet. Az egymáshoz kapcsolódó gépek ismerik egymás és saját IP-címüket. Mivel időponthoz köthetően, más adatok csatolásával szoftveresen naplózni lehet, már a protokoll megalkotása óta igen könnyen válhatnak alkalmassá személyi azonosításra, bár hozzá kell tenni, hogy a tévedés lehetősége nem zárható ki. Dinamikusan kiosztott IP-címek használóinak külső azonosítása a hálózat-szolgáltató közreműködése nélkül körülményesebb, de nem lehetetlen.
Amíg a titkosszolgálatok IP-adatbázisaik és az internetszolgáltatók ügyfelei személyes adatainak kiszolgáltatásának rákötelezettségével képesek ellenőrizni az internetes forgalmat, addig a jártasabb internethasználók törvénytelen eszközök használata nélkül is kellő mennyiségű információ megszerzésére képesek. Mindenféle adat megadása nélkül is rengeteg információ elérhető magunkról, jól bizonyítja a http://www.find-ip-address.org/ oldal. Mindamellett, hogy az eredmények között pontatlan adat is lehetséges, ezen információkat az internetes oldalak többsége képes összegyűjteni és az oldalon történő regisztrációkkal, beírásokkal összevetni. – Az említett oldal segítségével pl. egyszerű internetező is gyűjthet információkat más internetes oldalakról.
Nagyobb közösségi portálok (Facebook…) a felhasználóinak adatait előre meghatározott kategóriákba sorolva pénzért marketing adatbázisoknak értékesítik, és mivel az önkifejezés kényszere sokakat automatikus fecsegésre, hencegésre késztet, a hanyagul elszórt információkat már csak össze kell gyűjteni és kiválogatni. Egyszóval az írott és elektronikus sajtóban megjelenő hisztérikus bűnmegelőzést követelő írásokkal ellentétben az internetes névtelenséget csak rövid ideig lehet fenntartani, annak ellenére, hogy a rejtőzködésre vannak kitalált módszerek, de egyike sem jelent tökéletes megoldást.
A rejtőzködés egyik legkézenfekvőbb módja lehet például az úgynevezett anonim proxy szerverek mögötti bujkálási kísérlet. Működési lényege, hogy pl.: http://www.publicproxyservers.com/ oldal internetes listájából egyiket kiválasztva, annak felületén kapcsolódunk a kérdéses weboldalhoz és így már csak a köztes gép IP-címét tudja feljegyezni, míg maga a köztes gép a sajátján kívül a másik kettőét is. Egy US IP-címtartományhoz tartozó szerveren keresztül érve el az oldalt, akkor az úgy látja mintha az Egyesült Amerikai Államokban tartózkodnánk. Hozzá kell tenni, hogy az így meglátogatott oldal statisztikai, vagy naplózási rendszere az IP-cím kivételével minden más adatot ugyanúgy lát, mint ahogy a find-ip.address.org tette, sőt a fejlettebb naplózási rendszerek az ilyen látogatásokat képesek külön kezelni, szükség esetén riasztást küldeni.
Láncolva több
proxyn keresztül elérve egy oldalt, megnehezíti a visszakövethetőséget,
de nem teszi lehetetlenné, ráadásul minden újabb proxy beiktatása a
forgalom sebességének nagy méretű csökkenésével jár, olyannyira, hogy
sokan inkább feladják. A látogatni kívánt oldal egyes funkciói másképp
működnek majd, és használhatatlanná válhat. Amint valamelyik szerverhez
egyre többen csatlakoznak arányosan csökken a sebesség.
Fizetős proxyk alkalmasak lehetnek fájlletöltésekre, email küldésre és egyéb szolgáltatásokra is, viszont mind a fizetős, mind az ingyenes szolgáltatások adatkezelésével kapcsolatban soha sem rendelkezhetünk elegendő háttér-információval. Teljes mértékben nem lehet megbízni bennük, felhasználóiról ugyanúgy gyűjthetnek a szolgáltatás feltételeihez szükségtelen információkat is, gyakorlatilag minden kommunikációs adatot ami rajta keresztül áthalad, legnagyobb kérdés, hogy milyen céllal, vagy kinek?
A zavaros vizeken szörföző internetezők rövid idő alatt ráunhatnak a lehetetlen körülményekre, esetleg egy-két kombinációs kísérlettel még próbálkoznak, legvégül felhagynak, belátva a lebukás veszélyét. Többségük tisztában van azzal, hogy csupán az IP-cím elrejtése nem elegendő az árulkodó nyomok eltüntetésére. Más szoftveres megoldásokkal történő rejtőzködés hasonló elvek alapján történhet, lehet valamivel hatékonyabb, de elmondható, hogy a száz százalékos megoldásnak az esélye még egy jó darabig elképzelhetetlen.
Az innen-onnan-mindenhonnan összegyűjthető adatokat egy hatalmas táblázatban elképzelve, semmit nem jelent az IP-cím hiánya!
Korunk nagy információs adatbázisa az Internet. A technológiák folyamatosan változnak, fejlődése egyre bonyolultabb, az információmennyiség megsokszorozódik, felhígul, egy része elvész. Bárki hozhat létre internetes tartalmat,…
A Facebook, a MySpace, Twitter, vagy az iWiW és még sok más, azon legdinamikusabban fejlődő „webkettes” internetes közösségi oldalak közé tartoznak, melyeket napjainkban egyre többen és gyakrabban használnak egymás közötti…
Sokan vélik úgy, hogy az internetes közösségi oldalak csupán annyit árulnak el felhasználóiról, amennyit azok saját belátásuk szerint megosztanak. A valóságban, egy lépéssel tovább haladva, a korábbi állítás szinte…
Az átlag emberek számára az Internet jelentheti a szólásszabadságot, az elfajult liberális demokráciákban a szabad-rablás elleni küzdelem helyszínét, a totalitárius diktatúrákban az igazság reményét, amíg szabadon dönthetnek,…
Az Internetnek, mint online médiának, vagy éppen a legkülönbözőbb szellemi termékek tárházának, meg van a maga sajátosan stilizált, olykor ellentmondásos varázslata. A legváltozatosabb nézőpontok szerinti jó és rossz tartalomnak…
A böngésző program feladata ma már nem csak egy sima HTML-ben formázott szöveg megjelenítése. Amint webes kapcsolatot teremtünk a külvilággal, a rengeteg szálon harmadik féltől származó internetes alkalmazással is meg kell…